Igényeit tekintve fontos a jó vízáteresztő talaj és a meleg, napfényes hely. Fagyérzékeny, de megfelelő környezetben átteleltethető.
Leveleit fogyaszthatjuk frissen vagy szárítva, számos ételhez adhatjuk; salátákhoz, húsokhoz, levesekhez, míg virágzó hajtásvégeit szintén frissen vagy szárítva gyógyászati célokra használják. Erősen antiszeptikus, antibakteriális hatással bír, megfázás, köhögés ellen, valamint gyomorbántalmakra is alkalmazzák. Illóolaját más növényi eredetű, pl. napraforgó olajban hígítva jó mellkasi eredetű fájdalmakra, ill. reumatikus bántalmakra, fájó izületünket masszírozva lehet hatásos segítség.
"Évelő félcserje, meleg -és fényigényes, szárazságtűrő" - írja róla a vetőmag forgalmazója, de ha kicsit bővebben szeretnénk utánajárni a kakukkfű jellemzőinek, saját tapasztalatunk azt mutatja, hogy a nyári nagy melegben, nem szabadföldi kiültetés (nagyobb méretű cserép, konténer) esetén bizony igényli a naponta/kétnaponta történő öntözést. Cserébe viszont gyorsan fejlődik majd, szépen terül, hiszen túl magasra nem fog nőni, és folyamatos, friss ellátást biztosít majd konyhánk számára.
A tavalyi nyár során, annak ellenére, hogy viszonylag későn fogtam hozzá, mégis elegendő kakukkfüvet sikerült kiszárítanom, melyről később részletesen is beszámolok majd.
 |
| Kakukkfű (Thymus vulgaris) |
* Érdekesség, hogy mind az ókori görögöknél, mind a rómaiaknál nagy becsben tartották e növényt. Míg az előbbieknél a kakukkfű a bátorság szimbóluma volt, addig a rómaiak a melankólia elleni gyógyírként tekintettek rá. Mindemellett kedvelték jellegzetes illata miatt is, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy a görögöknél bóknak számított, ha valakinek azt mondták, olyan az illata, mint a kakukkfűé.
Forrás: Jessica Houdret & Joanna Farrow: The kitchen & garden book of herbs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése